Két srác, slamposak, kamaszok, éretlenek. Az egyikben sok gondolat van, kérdések, a másik viszont még zöld, csak testben gimnazista, lélekben még kisfiú, nagy szemeiben alig-alig valami gondolatkezdeménnyel.
– Mitől tetszik egy csaj?
– Mi?
– Mitől mondod azt, ha mondjuk, meglátsz egy csajt, hogy ez tetszik, a másikra meg azt, hogy bazmeg, hogy néz már ki!?
– Nemtom. Mittudomén?
– De nem gondolkoztál még ezen?
– Nem.
– De komolyan?
– Ja.
– Miért?
– Mert hülye kérdés.
– Á, szerintem nem az. Meg, nincs is olyan, hogy hülye kérdés, mert minden kérdésnek értelme van.
– Nem.
– De van, mert mindent megkérdezel, amit nem tudsz, ami érdekel. Gondold el, hogy viselkednek az emberek! Ránézel, látod a mozdulataikból: ez fennhéjázó, az pökhendi, nagypofájú, melyik milyen.
– És te?
– Én egy sz*r g*ci vagyok, azt mondják a haverjaim.
– Én nem.
– De most nézd meg: lenézett a földre, ásított. Mér’? Unatkozik? Vár valakire? Hova megy? Nem érdekel?
– Nem.
– Nem gondolkoztál még rajta?
– Nem. És én milyen vagyok?
– Te normális, átlagos. De a legtöbbje idióta. Sok ember egymás mellett. Csak kib*sznak egymással. Csak, mert nekik sz*r. Ezért szeretem jobban a kutyákat. És ezért volt mindig kevés haverom, amennyivel tudok foglalkozni. Most péel veled, meg Öcsivel. Érted?
– Ja. Szakad az eső…
– Ki nem sz*rja le? Itt most nem ez a lényeg, vágod?
– Ja… Nem nagyon…