17-es villamos, 7:55
Egy-két ötletet kaptam ma reggel arra az esetre, ha le akarnék szokni a cigiről… bár, ahhoz előbb rá kellene szoknom.
Bácsi: Mondjuk, ezzel kapcsolatban mindenkinek megvan a maga története.
Lány: Én azt hiszem, másképp is lehet. Mondjuk, ajánlom a dohányzásra kijelölt helyeket zártan. Bemegy, kettőt szippant, aztán le is szokott. Mint egy doboz cigi – egyben!
Fiú: Ja-ja!
Bácsi: Hát, igen, így is lehet. Az én történetem igen rövid. Engem gyerekként ártatlanul nagyon elvertek a cigaretta miatt. Aztán felnőttként már csakazértis rászoktam. De nem sokáig tartott. Leszoktam.
Fiú: Nekem apukám adott négy éves koromban, amikor láttam tőle, és kértem. Azt mondja: nem így adja, csak úgy, hogy meg is gyújtotta. Beleszívtam, már adtam is vissza, hogy ez nagyon rossz. De ő erre mondta, hogy ha kellett, szívjam végig. Még egy-kettőt szívtam, hánytam egyet, aztán azóta sem kellett.
Bácsi: Én is így csináltam a lányaimmal. Egyik se dohányzik.
Lány: Nem rossz! Nálunk mindketten cigiznek, de nekünk nem hagyták volna soha. Úgy kellett titkolni.
Fiú: Ez a legrosszabb: állít egy mintát, aztán tiltja.
Bácsi: Bizony.
Lány: Ja. Na, mindegy. Lényeg a lényeg: ők leszoktak, mi meg öcsémmel mindketten dohányzunk. Csak mostmár ha anyám átjön, akkor már ő kér tőlem cigit. De soha nem adná vissza!
Bácsi: Elszívja előled…
Fiú: Feláldozza magát érted!
Lány: Na, ja.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: