Napi BKV-sztorik

Családi félkör

Hármas metró, háromnegyed öt Nem is tudom eldönteni, hogy ma apának, anyának, vagy gyereknek lenni nehezebb-e egy családban. Természetesen minden korban megvolt a családok általános, illetve egyéni konfliktusa, s mindig is lesz nézeteltérés, kérdés és kétség, amíg csak gyerekek és szülők alkotta közösség lesz a család. Régen sem lehetett könnyű, amikor a férfiak eleinte az… Tovább »

A dohányzásról

    17-es villamos, 7:55 Egy-két ötletet kaptam ma reggel arra az esetre, ha le akarnék szokni a cigiről… bár, ahhoz előbb rá kellene szoknom. Bácsi: Mondjuk, ezzel kapcsolatban mindenkinek megvan a maga története. Lány: Én azt hiszem, másképp is lehet. Mondjuk, ajánlom a dohányzásra kijelölt helyeket zártan. Bemegy, kettőt szippant, aztán le is szokott…. Tovább »

Lenni vagy nem…

  Reggel hét óra:nulla-nulla, négyes villamos Nem volt kedvem ma felkelni. Az ablakon jégvirág, a levegő metsző, fagyos, széthasítja a tüdőmet, ahogy lélegezni próbálok. Amikor elindultam otthonról, még legalább sötét volt, hogy mi, korán kelők, ne lássuk egymás kedvetlen, csüggedt arcát, most viszont már felkelt a nap, és éles, hideg fényével arcunkba vágja a téli… Tovább »

Minden nap utazom

  Minden egyes nap utazom 1-1 órát a városban, metróval, villamossal, ritkábban busszal is. Hangzatos lenne, ha azt írnám, hogy azért kezdtem gyűjteni az itt hallott beszélgetéseket, mert annyira érdekelnek az emberek, és életem célja, hogy megosszam veletek, mennyire csodálatos is a világunk (ami persze, igaz, bár sokat teszünk azért, hogy ez megváltozzon) – erre… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!